2014. május 10., szombat

1. fejezet: Újoncka, avagy friss hús a suliban.

Ez a nap is átlagosan telt, mint minden  nap a Saotame fiú középiskolában. Verekedések mindenhol, a diákok szünetben cigarettáznak az udvaron stb. Tipikus börtönsuli, de mind közül ez a legrosszabb hírű. Jó pár diák jár ide, közöttük néhány lány, akik a "rossz kislányok" gárdába tartozik bele. Viszont egy osztály különösen rendetlen és egyes tanárok már be sem mernek menni az osztályba tanítani. Az 1/A osztály... Olyan stílusú osztály, mint Dante Pokla. "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!", szól az írásban. Az 1/A-s osztályba csak alig pár tanuló jár, olyan 10-13. Változó a számuk (illetve inkább csak fogynak...). Többször buktak már meg és még mindig ugyanabba az osztályba járnak már vagy két éve. És minden nap ugyanolyan. Csak most valami megváltozik...
- Hé, hallottam, hogy új hús jön az osztályba! Valami egzotikum! - vigyorog az egyik, aki az osztályban van. Az ő neve Christopher. Christopher von Mörder. Fekete haj, vörös szemek. A lányok oda vannak érte.
- És az kit érdekel? - szólal meg egy padon ülve az osztály okostojása, Heita Sato. Szintén fekete hajú, kék szemekkel.
- Valami bajod van, Sato? Csak nem le akarsz csapni az én prédámra? - Ryo. Az osztály kegyetlen hóhéra címet kapta meg. Az ablakból néz a két fiúra. Szintén fekete haj, kék szemek, csak más a pillantása és hosszú a haja, amit mindig lazán összekötve hord.
- Nem, csak kérdem mi érdekes van egy fehér hajú srácban? Jack is fehér hajú, ráadásul a haja vége fekete.
Az említett fiú felemeli a fejét.
-Valami bajotok van velem?
- Fogd be, Fehérke - vág vissza Heita. Az egyik Jack-hez megy és megfogja Jack egyik tincsét. A többiekre néz.
- Valami bajotok van a kedvesemmel? - átöleli Jack nyakát, mire az elpirul.
- Neked is szia, Shin... - morog Christopher.
- Jó reggelt - vigyorog Shin és ad egy puszit Jack-nek, majd leül mellé. Barna haja van, vörös végekkel. Jack-re mosolyog és a fiú boldogan visszamosolyog. Ryo az ablakban morog egyet, majd odamegy Jack-hez, megfogja a fejét és egy csókba vonja. Shin felpattan rögtön.
- Hé, ne lopd más pasiját! - elrántja onnan Ryo-t, majd bevisz neki egy hatalmasat ököllel.
- Fiúk, elég! - az ajtó felől jött a határozott kiáltás. A tanár jött be.
- Asmodeus-sensei! - kiált fel mindenki és a helyükre spuriznak. Az egyetlen tanár akitől félnek és rettegnek az Asmodeus-sensei. Nem véletlen és van is oka a félelemnek. Aki rosszalkodik az óráján, az nem jár jól...
- Jó reggelt, tanár úr! - köszön az egész osztály, mire a sensei önelégülten elmosolyodik, majd az ajtó felé pillant.
- Ma lesz egy új osztálytársatok. Kérlek, bánjatok vele rendesen, ne úgy, mint a többivel. Gyere be, és mutatkozz be az osztálynak! - szól ki a teremből, majd bejön a terembe egy fehér hajú srác az iskolai egyenruhában. Leveszi a napszemüvegét és felemás szemeivel végignéz az osztályon, mintha ő lenne a valaki. A sensei megköszörüli a torkát. - Mutatkozz be.
- Igenis. A nevem Damien Fujiwara. Nemrég költöztem ide.
- Ennyi?
- Igen.
- Akkor kérlek ülj le Heita mellé - a fiú elindul és az osztálytársai utána fütyülnek. Leül a szemüveges Heita mellé és a padra dől. A fekete hajú figyeli oldalról.
"Na ezért a srácért én is bevállalnám a langyiságot." - gondolja és közelebb ül.
- Sziaaaa~ - a fehér hajú ránéz.
- Szia. Hogy hívnak?
- Heita Sato.
- Hé, ne flörtölgess a friss hússal! - szól rájuk a tanár.
- Eh? Friss hús? - Damien felvonja a szemöldökét.
- Elnézést, nyelvbotlás - visszafordul gyorsan a tábla felé. Damien gyanakvóan néz végig az osztályon, majd inkább jegyzetel a füzetébe.
"Börtön suli... Miért pont nekem kellett idejönnöm...? Tele van langyi srácokkal..." - az osztály minden egyes tanulójának a figyelmét magán érzi és azt kívánja, bárcsak szabadulna már innen.
Végül kicsöngetnek és egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében távozik a teremből. Mindenki utána néz.
- Hé, hova megy ez a srác? - kérdi a sarokban ülő Christopher.
- Én tudjam? - von vállat Ryo, majd kiszúrja Heitát, ahogy távozik a teremből. - Na, a pápaszemes barátunk mire készül?
- Hadd ismételjelek - reagál gyorsan a másik. - Én tudjam? - Ryo morog egyet, mire Christopher egy sziszegéssel válaszol.
- Te kígyó... - a kígyó fiú kidugja kettévágott nyelvét.
- Nem tévedsz sokat...

Damien gyors léptekkel halad a folyosón, szinte már fut, amikor is látja, hogy senki nincs már a folyosón és nincsenek a termekre kiírva, hogy melyik-melyik. Eltévedt...
- Akarod, hogy útba igazítsalak? - mondja egy ismerős hang a háta mögött. Tesz egy 180 °-os fordulatot és Heitát látja maga mögött. Kínosan elmosolyodik.
- Lehet kellene egy kis segítség...
- Akkor segítek neked... Gyere utánam, megmutatom hol a következő órád. Gondolom ugyanaz az óránk lesz.
"Legalábbis remélem, hogy ugyanaz." - Heita feltolja a szemüvegét, majd elindul, Damien pedig mellette halad.
- Amúgy észrevettem már egy kis ideje.... Hogy neked milyen fura szemeid vannak.
- Fura? Ezt hogy érted? - végre ránéz Damienre.
- Hát... olyan kék, de mintha nem ez lenne az eredeti színe.
- Áh, igen... Senki nem tudja, de én kontaktlencsét hordok.
- De miért? És milyen színű az igazi szemed?
- Öregem, hogy neked mennyi kérdésed van... A lényeg. Lila kontaktlencsét hordok, hogy a sárga szemeim eltakarjam. De a színek kombójából ez a sötétkék született meg. Senki nem tudja az osztályból, hogy milyen színű a szemem, de...
- ...de ahogy látod, nem is érdekli őket.
- Pontosan. Fura, hogy más befejezi az elkezdett mondatom.
- Igen. Hm... szerintem ez valami barátság kezdete. Nem így van? - mosolyog kicsit Damien.
- Dehogyis nem. Azt hiszem jóban leszünk - átkarolja Damien vállát, miközben elvezeti az osztályig.